Osztrák–Magyar Monarchia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Osztrák-Magyar Monarchia
Österreich-Ungarn
1867–1918

Civil lobogó Címer
Himnusz: Gott erhalte Himnusz
Főváros	Bécs (1 675 000 fő)
Hivatalos nyelv(ek)	magyar és német (számos regionális nyelv, mint a cseh és a szlovén)
Államforma	Monarchia
- Államfő	Ausztria császára és Magyarország királya
- Vezető	1867-1916 I. Ferenc József 1916-1918 I. (IV.) Károly
Terület
- 1910-ben	676 615 km²
Népesség
- 1910-ben	51 390 223
- Népsűrűség	76/km²
Pénznem	Osztrák-magyar forint, később osztrák-magyar korona

Az Osztrák–Magyar Monarchia (németül Österreich-Ungarn) 1867 és 1918 között fennállt különleges dualista állam Közép-Európában. Két fele a Magyar Királyság és az Osztrák Császárság (hivatalos nevén „A birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok”) volt.

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] Létrejötte

A duális állam létrejötte egy kompromisszum eredménye. Az osztrák udvari körök – nagyrészt az Itáliában és a Poroszországtól 1859-ben és 1866-ban elszenvedett katonai vereség hatására – belátták, hogy az egységes és abszolutikus osztrák birodalom nem tartható fenn. Magyarország az 1848-as áprilisi törvényekhez szeretett volna visszatérni, ennek eléréséhez azonban szintén nem volt elegendő ereje. A létrejött kiegyezésben megkísérelték a bécsi udvar nagyhatalmi törekvéseit összeegyeztetni a magyar alkotmányos törekvésekkel. Azért, hogy az alkotmányos Magyar Királyságnak megfelelő partnere legyen, az Osztrák Császárság másik felében is alkotmányos rendszert kellett teremteni. Ennek eredménye lett a dualista állam, az Osztrák–Magyar Monarchia.

A politikai kiegyezést a gazdasági kiegyezés egészítette ki, amit azonban tízévente meg kellett újítani.

[szerkesztés] Fennállása

Az Osztrák–Magyar Monarchia domborzati térképe (1914)

A belső ügyeit a Monarchia két felének parlamentje (az Országgyűlés és a Birodalmi Tanács) és kormánya önállóan intézhette.

Közös ügyeknek csak a külpolitika és a hadügy, valamint az ehhez szükséges pénzügyek számítottak. Közös bank- és valutarendszert, valamint a közös vámrendszert tartottak fenn. A jegybank az Osztrák–Magyar Bank volt. Közös törvényhozás nem volt, a közös ügyeket az ú.n. delegációk hatáskörébe utalták, amelyeket egyenlő létszámban a két parlament küldött ki. Ezek élén közös külügy-, hadügy-, illetve pénzügyminiszter állt. A közös ügyek irányításában emellett az uralkodó (császár és király) meghatározó befolyást tartott fenn magának.

A soknemzetiségű birodalom a nemzetállamok születésének idején jött létre, így a politikai élet nagy része a tizenegy különböző nemzet vitáiból állt. Elsősorban az osztrák-magyar, a cseh-osztrák és a magyar-horvát politikai konfliktus, valamint az Erdélyi románkérdés volt feszült. Bár ezek a viták nagy port kavartak, a Monarchia fennállásának ötven éve alatt gazdasági szempontból rengeteget fejlődött, modernizálódott és – a nemzetiségi elnyomástól eltekintve – politikailag egyre liberálisabbá vált. Az ország demokratizálása azonban 1918-ig elmaradt.

[szerkesztés] Vége

A Monarchia létének az I. világháborús katonai vereség és a nemzetiségi mozgalmak felerősödése vetett véget. Noha az USA támogatta a Monarchia fennmaradását, de a többi antant tagállam (Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország) nem osztotta az USA ezen nézetét, így a Monarchiát feloszlatták. Az utódállamok közül Ausztria és Magyarország viselte a politikai felelősséget a háborúért. A Saint Germain-i békeszerződés és a trianoni békeszerződés által lefektetett új határok szétszabdalták a korábbi jól működő gazdasági egységet, és új nemzetiségi problémákat keltettek Közép-Európában, amik hozzájárultak a II. világháború kitöréséhez.

[szerkesztés] Gazdaság

Budapest 1896-ban

A kiegyezést követő fél évszázad egyike a magyar gazdaság sikertörténeteinek. Bár a fejlődés pontos üteméről megoszlanak a vélemények, abban mindenki egyetért, hogy elmaradott agrárországból Magyarország a XX. század elejére fejlett élelmiszeriparral rendelkező és intenzív exporttevékenységet folytató agrár-ipari országgá vált. Berend T. Iván és Ránki György a nemzeti jövedelem évi növekedését előbb 3,7, majd később 3,2%-ban állapították meg. Ez azt jelenti, hogy az 1867-est 100-nak véve a nemzeti jövedelem értéke 1900-ra megháromszorozódott, 1914-re pedig több mint megnégyszereződött. Katus László számításai szerint a GDMP, azaz a bruttó hazai anyagi termék, amiben a nem anyagi jellegű szolgáltatások nem szerepelnek, 1867 és 1913 között valamivel lassabban, évi 2,4%-kal nőtt, tehát nem megnégy- vagy ötszöröződött, hanem csak megháromszorozódott. Az európai növekedés átlagos dinamikáját azonban még ez is meghaladta. Ennél magasabb növekedési ütemet ugyanis csak a dán (3,2%), a svéd (3,0%) s a német (2,9%) gazdaság produkált. Egy harmadik számítás szerint, amely a bruttó nemzeti jövedelemre (GNP) vonatkozik, tehát a szolgáltatások mellett a külföldről szerzett jövedelmeket is figyelembe veszi, az Osztrák-Magyar Monarchia 1860 és 1910 között 1,76%-os évi növekedést ért el, miközben Európa egésze 1,88%-ost. Ezzel az ütemmel a Monarchia megelőzte a balkáni és dél-európai országokat, egy kategóriába tartozott Belgiummal, Hollandiával, Norvégiával, Oroszországgal és Nagy-Britanniával, s elmaradt a leggyorsabban fejlődő Svédországtól, Dániától, Németországtól, Svájctól, Franciaországtól s Finnországtól. Figyelembe véve, hogy a magyar gazdaság valamivel gyorsabban növekedett, mint az osztrák részeké, az ország 1867 és 1914 közötti teljesítménye e számítás alapján is kiemelkedőnek, ha nem is élenjárónak tartható.

[szerkesztés] Részei

Osztrák Császárság A Birodalmi Tanácsban képviselt királyságok és országok Más elnevezései: „Ciszlajtánia” vagy „Lajtáninnen” 1 Csehország 2 Bukovina 3 Karinthia 4 Krajna 5 Dalmácia 6 Galícia 7 Osztrák tengermellék (Görz, Gradiska, Trieszt és Isztria) 8 Alsó-Ausztria 9 Morvaország 10 Salzburg 11 Szilézia 12 Stájerország 13 Tirol 14 Felső-Ausztria 15 Vorarlberg	A magyar Szent Korona országai Más elnevezései „Transzlajtánia” vagy „Lajtántúl” 16 Magyarország 17 Horvát-Szlavónország 19 Fiume (Corpus separatum) (A térképen nincs feltüntetve)	Közös birtok 18 Bosznia-Hercegovina (1908 és 1918 között)

A Osztrák–Magyar Monarchia nemzetiségi térképe (1911)

[szerkesztés] Uralkodók

I. Ferenc József (1867–1916)

I. (IV.) Károly (1916–1918)

[szerkesztés] A Monarchia zászlai és címerei

Ausztria zászlaja (A Habsburg Birodalom zászlója a kiegyezésig)	A Magyar Királyság zászlaja	Háborús zászló	Általános zászló
Zászló 1815 – 1918 között	Ausztria címere 1815-től	A Monarchia címere (1867 - 1915)	A Magyar Királyság címere

[szerkesztés] Irodalom

A magyarság történelme
A magyar nép kialakulása
A középkori Magyar Királyság története
Kora újkori magyar történelem
19. századi magyar történelem
Reformkor
Szabadságharc
Kiegyezés
Osztrák–Magyar Monarchia
20. századi magyar történelem
megnézi • vitatja • szerkeszti a sablont

• Fejtő Ferenc: Rekviem egy hajdanvolt birodalomért. Ausztria-Magyarország szétrombolása (Atlantisz, 1997)
• Gerő András: Magyar polgárosodás (Atlantisz, 1993)
• Kettős kötődés: Az Osztrák-Magyar Monarchia (1867–1918) (MEK)
• Jászi Oszkár: A Monarchia jövője: A dualizmus bukása és a dunai egyesült államok (MEK)
• Szabó Miklós: Politikai gondolkodás és kultúra Magyarországon a dualizmus utolsó negyedszázadában (MEK)
• Bencze László: Uralkodók, főrangúak, katonák (MEK)

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Kettős kötődés: Az Osztrák–Magyar Monarchia Encyclopaedia Humana Hungarica 08.
• Jászi Oszkár: A Monarchia jövője : A dualizmus bukása és a dunai egyesült államok
• A monarchia térképei

Ez a történelmi tárgyú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!